Az agyam tudja, de a szívem mást mond. Az érzelmi ambivalencia megélése mérgezi a kapcsolatot. Mit is kezdhetünk ezzel...
Szeretném szeretni, de nagyon nehéz. Egyszer közel enged magához, máskor mégis eltol. Időnként megnyílik előttem, megmutatja a gyenge oldalát, aztán annyira távolinak érzem őt magamtól. Nehezen tudok vele kapcsolódni. Olyan, mintha húzd közel, told el játékot játszana velem. Ilyen megélésekkel vívódnak önmagukban azok az emberek, akik találkoznak az érzelmi ambivalenciával.
Ahogyan az élet számos területe, ez a téma is sokkal színesebb annál, mint ahogyan elsőre tűnik. Hajlamosak vagyunk a vagy-vagy gondolkodásra. Vagy sötét van, vagy világos, vagy szeretlek, vagy nem. Én azt vallom, hogy az egyensúlyt akkor találjuk igazán meg, amikor képessé válunk az is-is gondolkodásra. Amikor egyben tudjuk látni az érem két oldalát. Amikor a pohár egyszerre félig üres és félig tele van. Amikor már tudjuk látni, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy van pohár, ami félig üres és félig tele van.
Fentebb arról írtam, hogy mit él meg az a személy, aki találkozik az érzelmi ambivalenciával. Vajon mit tapasztal az a személy, aki megéli ugyanezt?
Érzelmi ambivalenciáról akkor beszélünk, amikor két, látszólag ellentétes érzést egyszerre tapasztalunk. Ugyanabban az időben van jelen bennünk a szeretet és a féltés, félelem, düh, elégedettség és az elégedetlenség, öröm és a bánat…
Amikor az a mély belső megélésünk, hogy szeretnélek közel engedni magamhoz, szeretném megmutatni a gyengeségem, de félek attól, hogy megbántódom, hogy sérülök ebben a közelségben. Szeretném megélni veled az érzelmi intimitást, de félek attól, hogy nagyon összetörök, fájni fog, ha mégsem sikerül és ezzel majd nem tudok mit kezdeni. Mélységes fájdalmat élnék meg, ha a gyengeségem láttán, valódi önmagam megmutatása miatt eltávolodnál tőlem, akár el is hagynál.
Ilyen megélésekkel nagyon nehéz élni. Meggyőződésem szerint ezt a legtöbben olvasóm át tudja érezni. A szakirodalom az ambivalens kötődési mintázathoz kapcsolja ezeket a zsigeri megéléseket. Ez azt jelenti, hogy az alap érzelmi dinamikát az egyén még gyermekkorban megtanulja. Így tapasztalja meg a világot, ezzel azonosítja a szeretet. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor a szülő szeretete, figyelme, visszajelzései kiszámíthatatlanok. Szerencsésnek mondható az a gyermek, aki annak ellenére, hogy talán az egyik szülőtől ezt tanulta, a másik szülő mást képet mutatott neki. Esetleg volt az életében olyan személy, aki akkor is szeretettel, megértéssel és elfogadással tudott felé fordulni, amikor a szülő nem.
Egy kikanyarintást tennék itt, de gyorsan visszatérek majd az alapgondolatomhoz. A szülőnek az a dolga, hogy neveljen a nagyszülőnek pedig az, hogy kényeztessen – tartja a mondás. Van ebben valami jó dolog. Nagyon kemény a szülő feladata, hiszen a szeretet mellett rá nehezedik az a felelősség is, hogy „embert faragjon” a gyermekéből. Nem egyszerű megtalálni azt az ösvényt, amelyen tud szeretettel és teljes elfogadással keretek adni a gyerkőcnek. Érzelmileg túlságosan be van vonódva, ami nagyon is helyénvaló. Amikor ez nem így van, akkor elhanyagol. A nagyszülő más. Az ő válláról saját gyermeke leemeli az emberfaragás terhét, így számára már csak az unoka szeretete marad. Ő „lazábban” tudja kezelni a helyzeteket. Elfogadóbb, megengedőbb. És ez a lényeg. A gyermek szempontjából én azt tartom ideálisnak, ha többféle szeretetet és elfogadást tapasztal. Ezért fontos a nagyszülő jelenléte is a gyermek életében.
Visszakanyarodva az érzelmi ambivalencia témájához, az a gyermek, aki azt tapasztalta meg, hogy a szülő szeretete és figyelme kiszámíthatatlan (nem bejósolható, hogy mikor, hogyan reagál), sőt el is veszíthető és nincs mellette valaki, aki más szeretetmintát mutatna, felnőtt korában is ebben a dinamikában érzi jól magát.
Számára ijesztő (akár unalmas is lehet), ha valaki kiszámíthatóan viselkedik. Nem érzi jól magát egy ilyen kapcsolatban.
Mélyen arra vágyik, hogy megtapasztalja az őszinte szeretetet és elfogadást, de megijed attól, ha a partner mégis felelősségre vonja vagy feszült. Nem tudja egyben kezelni a kettőt. Felnőtt agya tudja, hogy az ember ilyen. Tud feszült lenni, tud sündisznó módra váltani, de belső rendszere számra (a gyermeki, rejtett én számára) ez nagyon ijesztő. Mivel ez a gyermek azt szokta meg, hogy a szeretet, a figyelem kiszámíthatatlan és elveszíthető. Ha a partner figyelme, szeretete és reakciói kiszámíthatóak unalmasnak éli meg és biztosra veszi, hogy el fogja veszíteni.
Az is gyakran előfordul, hogy jól esik neki a figyelem, a szeretet, de a belső, zsigeri, elvesztéstől való félelem állandóan (tudatán kívül) arra sarkallja, hogy próbára tegye ezt a kapcsolatot.
Ilyenkor „provokálja” a partnert. Tudattalanul arra kéri, hogy szeresse akkor is, ha mindent megtesz azért, hogy ne legyen szerethető. Ez a húzd közel, told el dinamika.
Kapcsolható az időszakos megerősítés jelenségéhez (magyarázat ITT), de valójában mélyebb szinteken nem szándékos. Ennek ellenére a partner számára roppant kimerítő, ugyanis idővel benne is megjelenik a kognitív disszonancia (magyarázat ITT) és az érzelmi ambivalencia. Az egy további kérdés, hogy a partner mennyit tűr el, meddig és miért, de ez egy másik blogbejegyzés témája lesz.
Az ellentétes érzések egy egységként kezelése, annak elfogadása, hogy két, egymásnak ellent mondó érzés egyszerre jelen lehet bennünk, érzelmeink integrálása, nem egyszerű. Külső segítség nélkül évekig tartó szenvedést eredményez, amelyben megfosztjuk magunkat attól, hogy biztonságos kapcsolatokat építsünk. Meggyőződésem szerint békés módon határt húzni, szükségleteinket, vágyainkat békés módon érvényesíteni addig nem tudjuk, amíg a kognitív disszonanciát és az érzelmi ambivalenciát nem tudatosítjuk. Érdemes rálátni a vakfoltjainkra, azokra a területekre, amelyeket fájdalmaink fátylai elfednek. Nagy bátorságra és tudatosságra vall, ha ehhez hajlandóak vagyunk segítséget kérni olyan szakembertől, aki tud értően figyelni, meghallja, hogy mondataink mögött mi rejlik, elfogad, nem minősít és nem okoz bennünk további ellentétes érzéseket. Sőt, annak, aki kapcsolataiban nem tapasztalta meg a békés, elfogadó, támogató, kiszámítható, lágy kapcsolódást, egy segítő kapcsolat, segítő szakember jelenléte arra tanítja a belső rendszerét, amit addig nem tapasztalt.
Segítséget kérni bátorság, önmagad választása annak érdekében, hogy kapcsolataid szeretetteljesebbé válhassanak.
Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad. Az oldal alján megtalálod hogyan kaphatsz értesítést az újabb bejegyzések megjelenéséről.
Ha úgy érzed, hogy velem tudsz kapcsolódni, várlak szeretettel. ITT fel tudod venni velem a kapcsolatot. Nem vagy egyedül!
Borítókép: Image by wirestock on Freepik