Időszakos megerősítés hatására az agyban olyan folyamatok játszódnak le, mint más függőségek esetén. A személy a díler, az élmény a szer. Egy eltérés van: szerek estében kicsi adagokkal kezdődik, az időszakos megerősítés pedig nagy adagokkal indít.
Szeretem kerülni a címkézést, beskatulyázást és téged is óvva intelek tőle, mert erősen behatárolja a gondolkodást és meggátolja, hogy egy teljesebb kép jelenhessen meg benned. Ugyanakkor, mivel azt feltételezem, hogy nagy eséllyel futhatsz hasonló tartalmakba az interneten, meg kell említenem, hogy az időszakos megerősítés gyakran megfigyelhető jelenség (alkalmazott „manipulációs technika”) az antiszociális személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásaival rendelkező (leegyszerűsített tartalmakban nárcisztikus, pszichopata és szociopata), erősen sérült kötődési mintázattal élő felnőttek körében. A bejegyzésben nem szeretnék kitérni az okokra, mert sokkal fontosabbnak tartom a te belső munkád megtámogatását, a benned zajló folyamat felismerését, mint bárki megbélyegzését vagy az okok taglalását.
Előző bejegyzésemben leírtam, hogy mit jelent az időszakos megerősítés. Ha nem olvastad, mindenképpen tedd meg (ITT), majd térj vissza erre a bejegyzésre. A visszavezető linket meg fogod találni az előző szöveg végén.
Gondolatban is nehéz feldolgozni, megmagyarázni, összegyúrni magunkban azt a tapasztalatot, amikor valaki (ugyanaz a személy) egyszer nagyon kedves velünk, egyszer pedig bántóan viselkedik. Például egyszer a tenyerén hordoz, figyelmes, majd máskor kiabál vagy észre sem vesz. Azzal még általában tudunk kezdeni valamit, ha ez a dinamika néhányszor megtörténik. Azonban az, amikor többször és kiszámíthatatlan időközönként ismétlődik, szinte átszövi a kapcsolatot, már nagyon megterhelő számunkra. Kognitív disszonanciát és érzelmi ambivalenciát idéz elő bennünk, amelyekről a következő bejegyzésben írok bővebben.
Egy érzelmi hullámvasutat képzelj el, amelyben vannak nagy magasságok, az azt követő mélységek és két magasság-mélység között pedig üresjáratok. Az üresjáratok azok az időszakok, amelyekben látszólag semleges dolgok történnek a kapcsolatban.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy elvagyunk egymás mellett. Ha ezt el tudod képzelni, máris megérted, hogy miért kapta ez a jelenség az időszakos jelzőt.
Teljesen jogosan vetődik fel benned a kérdés, hogy hogyan jut el egy kapcsolat ehhez a dinamikához és hogyan köthető össze a függőséggel. Fontosnak tartom újra jelezni, hogy szándékosan nem beszélek okokról és arra kérlek, hogy próbálj meg te is most inkább a folyamatra koncentrálni.
Minden kapcsolatnak van dinamikája, ami azt jelenti, hogy a kapcsolatok szakaszokon mennek keresztül. Az egyes szakaszok terjedelme eltérhet egymástól, egy-egy szakasz lehet egyszer rövidebb, máskor hosszabb is. A lényeg az, hogy a szakaszok sorrendje ismétlődik, ami gyakorlatilag egy mintázatot alkot. Én azt javaslom, hogy ne a hétköznapi történésekben keresd ezt a mintázatot, hanem a saját érzelemvilágodban. Az események, helyzetek, szereplők, emberek változhatnak körülötted, miközben maga a mintázat működik benned. Ezért a továbbiakban arról írok, hogy érzelmeid szintjén mit élhetsz meg és azok alapján hogyan tudod beazonosítani, hogy neked milyen a kapcsolatod az időszakos megerősítéssel. Lehet-e gondolataidat, érzelmeidet és viselkedésed ezáltal befolyásolni.
Az egyik legfontosabb támpont a pillangó a hasban. A hétköznapokban így szoktuk jellemezni azt az állapotot, amikor izgulunk valami miatt. Amikor ezt érezzük, akkor általában valamit várunk vagy valamitől tartunk. Biokémiai folyamatok zajlanak le bennünk. Például a dopamin-, oxitocin- és kortizolszint emelkedése és csökkenése. A tudomány megfigyelései szerint ezek a változások valamilyen inger hatására aktiválódnak.
Ez azt jelenti, hogy bármi olyat tapasztalva, amit mi kellemesként értelmezünk dopamin (boldogsághormon), oxitocin (szeretethormon) termelődik. Alapjáraton ilyen lehet például az, amikor egy szeretett személy megölel, megsimogatunk egy kutyát, a felettesünk megdicsér, valami sikerül. Mivel ezek fontos elemei a mentális egészségnek, alapbeállítottságunk szerint keressük azokat az ingereket, amelyek elősegítik a termelődésüket. Idézd elő most újra a hullámvasutat. Ez az a szakasz, amikor a belső világunk magasságot él meg.
Ezzel szemben a kortizol a stresszhormonok közé tartozik. Arra szolgál, hogy felkészítse, mobilizálja a szervezetet és előkészítse a stresszel való megküzdésre. Vagyis, minden olyan helyzetben, amelyet veszélyként érzékelünk, amelyben nem érezzük magunkat biztonságban, a szervezetünk kortizolt termel. Vannak kapcsolatok, amelyekben megszokott a cinizmus, a nyílt vagy a bújtatott kritika, a másik kinézetét, viselkedését, érdeklődési körét, szakmáját, döntéseit sértő, lealacsonyító, semlegesítő megjegyzések. Az ilyen visszajelzések idővel olyannyira rombolják az önbecsülést, hogy a belső világ veszélyként kezdi értelmezni őket. Az emlegetett hullámvasúton ez jelenti a mélységeket.
Időszakos megerősítés hatására annak elszenvedője megtanulja (rátanul arra), hogy a magaslatot mindig a mélység követi. A neveléstudományban klasszikus kondicionálásként ismerjük ezt a jelenséget. Mivel a magaslatokat szeretjük a mélységeket pedig igyekszünk elkerülni ez a váltakozó megtapasztalás kettős érzéseket hoz létre az elszenvedőben. Egyidejűleg vágyja a magaslatot okozó ingert és fél a mélységet előidéző ingertől. Így az agy teljesen természetes védekezési módja az lesz, hogy egyre többször és egyre hosszabb ideig tartja fenn a készültségi állapotot.
Honnan ismerhető fel, hogy valaki szinte állandó készültségi állapotban van?
Az időszakos megerősítés hatásait általában nagyon nehéz belülről felismerni, mert finoman hangolja át az elszenvedő belső rendszerét, miközben azt a benyomást kelti, hogy egy kapcsolatban akkor van élet, ha vannak benne mélységek és magasságok. Eközben azonban az elszenvedő nem veszi észre, hogy szükségletei sérülnek, feladja önmagát és elnyomja a dühét.
A stresszreakciók kategóriáiról még fogok írni, de hadd hozzak neked néhány példát, amelyek erősen felvetik annak gyanúját, hogy valaki benne van egy ilyen folyamatban:
Egyre éberebben alszik. Nehezebben alszik el, gyakran felébred, nem tudja kipihenni magát;
Kedvetlenné válik, egyre nehezebben tudja végezni a napi rutinjait, ellaposodnak a napjai;
Egyre nagyobb megerőltetések árán tud belekezdeni új dolgokba, vagy befejezni azokat;
Egyre többet gondolkodik, igyekszik mindent jól csinálni, nem zavarni másokat;
Nehezebben koncentrál, cikáznak a gondolatai. A fókusza gyakran máson vagy másokon van, önmaga jólléte nem igazán érdekli;
Ingerültebb, látszólag kis dolgokra is intenzíven reagál;
Gyakran zavarják a hangok, emberek jelenléte;
Egyre inkább elszakad a környezetétől, önmagáról nem szívesen beszél;
Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az ismétlődő megerősítések hatására termelődő dopamin miatt a folyamat nagy hasonlóságot mutat a szerfüggők esetében kimutatható biokémiai változásokkal. Ebben az esetben azonban nem az alkohol vagy a drog a boldogság forrása, hanem a figyelem, a kedvesség, a kellemes élmény. Mélységes veszélye abban rejlik, hogy az elszenvedő ugyanattól személytől várja a szeretetet, a feloldást és az érzelmi megkönnyebbülést, akitől a bántást kapja.
Felhívom a figyelmed, hogy ez a blog nem alkalmas arra, hogy bárkiről is pontos diagnózist állítsunk fel. Arra azonban jó lehet, hogy felhívja a figyelmet egy jelenségre, amely egyre gyakrabban fordul elő a kapcsolatokban. Legyen szó akár pár- vagy szülő-gyermek kapcsolatról.
Ha valamit beindított benned mindaz, amit olvastál, kérlek, tájékozódj a témával kapcsolatban. Keress fel szakembert, akivel együtt ránézhetsz azokra a vakfoltokra, amelyek akár benned is jelen lehetnek. Ha úgy érzed, hozzám is fordulhatsz. Nem vagy egyedül!
Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad. Az oldal alján megtalálod hogyan kaphatsz értesítést az újabb bejegyzések megjelenéséről.
Várlak szeretettel egyéni konzultációra, ahol megtapasztalhatod azt a biztonságos teret és kapcsolatot, amelyben önmagad lehetsz.
A téma folytatását ITT olvashatod.
Borítókép: Image By vecstock