A szükségletek, vágyak, érzelmek felvállalása, a személyes határok meghúzása a biztonságos kapcsolatok alapja
Dr. Máté Gábor szerint a biztonság nem a fenyegetés hiánya, hanem a kapcsolat megléte.
Egyértelműnek tűnik ez a mondat, mégis mély tartalmat rejt. Vajon, ha egy kapcsolatban nincs testi fenyítés, kiabálás, veszekedés, konfliktus, biztonságosnak érezzük azt? Önmagunk tudunk lenni?
Ahhoz, hogy erre őszintén tudjunk válaszolni, merüljünk el abban, hogy mikor is érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban. Legyen szó akár párkapcsolatról, szülő-gyermek vagy munkahelyi kapcsolatról.
Alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk másokkal, hiszen önmagunkról alkotott véleményünk nagymértékben függ mások visszajelzéseitől. "Hiába fürösztöd önmagadban. Csak másban moshatod meg arcodat." - írja József Attila Nem én kiáltok című versében. Hogy a másik hogyan reflektál ránk és mi befolyásolja őt ebben, egy másik bejegyzés témája. Most abban merítkezzünk meg, hogy nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy egy kapcsolatban önmagunk tudjunk lenni. Érezzük, hogy kapcsolódunk a másikkal és ő lát minket. A teljesség igénye nélkül, a logikus gondolkodást követve a másik akkor lát minket, ha megmutatjuk magunkat.
Felvállaljuk és kimondjuk szükségleteinket, vágyainkat, érzelmeinket. Egyszerűnek tűnik, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a hétköznapokban vannak akadályok, amelyek miatt nem tudjuk ezt őszintén megtenni.
Hozok néhány példát neked:
Amikor a kapcsolatban jelen van az egészséges szinttől eltérő megfelelési vágy, alapvető szükségleteinket, mint például az, hogy mit szeretünk és mit nem vagy mi esik jól nekünk és mi nem, a másikhoz igazítjuk. Nem arra az egészséges alkalmazkodásra gondolok, amikor lágyan módosítjuk vagy késleltetjük ezeket, hanem arra, amikor a másik szükségleteit a sajátjaink elé helyezzük. Például a másik beszélgetni szeretne velünk, de éppen benne vagyunk valamiben, amit időre be kell fejeznünk. Attól, a gyakran csak bennünk élő félelmünktől vezérelve, hogy a másik megsértődik, ha nem állunk rendelkezésére, a mi munkánkat abbahagyjuk. Ekkor több érzelem is keletkezik bennünk, amelyeket érdemes átlátnunk, mert ezek fogják megmutatni, hogy milyen mértékben irányít minket a megfelelési vágy. Ezek az érzelmek fogják befolyásolni biztonságérzetünket, a kapcsolatban azt élhetjük meg, hogy "én nem vagyok fontos". "Mindig az van, amit a másik akar."
Amikor egy kapcsolatban jelen van a kritika, énközlések helyett a másik minősíti a viselkedésünket, tetteinket, döntéseinket - akár rejtett módon - azt élhetjük meg, hogy "nem vagyok jó", "nem tudok jól dönteni", "amit én mondok, teszek, az nem elfogadható". Ezek a megélések rombolják a biztonságérzetünket és erősíthetik az önkontrollt, ami eltávolít minket önmagunktól.
Amikor a másik gyakran türelmetlen, nem hallgat végig minket, a szavunkba vág, kijavít, elmondja, hogy mit kellett volna másként tennünk, gondolnunk, mást csinál, miközben beszélünk, grimaszokat vág, azt élhetjük meg, hogy "nincs jogom elmondani a véleményem", "nem érdemlem meg a figyelmet", "nem számítok", "buta vagyok". Ezek nehéz és hosszú távon romboló megélések. Teljesen természetes, ha egy idő után már nem is próbálkozunk, hiszen a kapcsolatot nem éljük meg biztonságosnak.
Az írtam, hogy a másik akkor lát minket, ha felvállaljuk és kimondjuk szükségleteinket, vágyainkat, érzelmeinket. Fentebb írtam néhány példát arra, hogy mi akadályozhat meg minket ebben. Most azt nézzük meg, hogy mi segít nekünk megmutatni önmagunkat egy kapcsolatban. Mit jelentenek a biztonságos kapcsolatok.
Egy kapcsolatot akkor érzünk biztonságosnak és akkor tudjuk szabadon felvállalni szükségleteinket, vágyainkat, érzelmeinket és véleményünket, ha az tapasztaljuk, hogy sem nyilvánvaló, sem rejtett módon, sem testileg, sem verbálisan nem ér minket bántás.
A másik figyelmesen végighallgat, nem minősít, nem korrigál és nem mondja meg, hogy mit csináljunk. Megpróbál megérteni minket, kérdez és elmondja a véleményét, amivel támadás és kioktatás helyett inspirál. Alapjaiban ez jelenti számunkra az igazi kapcsolódást és biztonságot egy kapcsolatban.
Mielőtt elkönyvelnénk, hogy oké, akkor változzon a másik, tudatosítsuk magunkban, hogy egy kapcsolatban ketten vagyunk és a kapcsolati dinamikát, a hétköznapi interakciókat mi is működtetjük. Nincs áldozat elkövető nélkül és nincs elkövető áldozat nélkül. Valamint, érdemes tudnunk azt is, hogy amire nincs tapasztalatunk, az nem hiányzik. Amíg nem látjuk, hogy hogyan működhetne valami, addig csak azt érezzük, hogy nem jó, de nem tudjuk, hogy hogyan lehetne jobb.
Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad. Nem vagy egyedül!
Várlak szeretettel egyéni konzultációra, ahol megtapasztalhatod azt a biztonságos teret és kapcsolatot, amelyben önmagad lehetsz.