Ismered az érzést, amikor a barátnődnek, barátodnak a belső vívódásaidról beszélsz és megnyugvás helyett még feszültebb leszel? Ahelyett, hogy felvidulnál, még szomorúbbá válsz. Minden oké veled és a másikkal is. Arra hívlak, hogy nézzünk rá együtt mi történik ilyenkor.
Induljunk ki abból a helyzetből, hogy valami olyat mondasz el a másiknak, ami benned alapból belső feszültséget kelt. Talán egy kicsit tehetetlennek is érzed magad, talán tépelődsz magadban, mert egymásnak ellentmondó érzések vívnak csatát benned. Tapasztalataim szerint ezek nagyon értékes belső folyamatok, sokat hozzátesznek a személyiség fejlődéséhez. A nehézséget általában nem a meglétük okozza, hanem az, hogy megnövekedett belső feszültséggel járnak.
Úgy képzeld ezt el, mint egy levegővel túltöltött lufit, amikor a lufiban már annyi levegő van, hogy a gumi teljesen áttetszővé válik. Pontosan tudod, ha tovább fújod bele a levegőt, szétdurran. Ha a szétesést meg akarod előzni, engedsz ki a levegőből egy kicsit, így csökken a levegő nyomása és lazul a gumi.
Ugyanezt érezheted akkor is, amikor a belső feszültség már nagy benned és enyhíteni szeretnél rajta. Ekkor mondod el valakinek, hogy mi zajlik benned.
Most mondhatnád azt, hogy igen, te ezért edzel, táncolsz, futsz stb. Kiadod a feszültséget. Nagyon jól teszed és arra tudlak bíztatni, hogy folytasd. Ugyanakkor tedd mellé azt az elgondolást is, hogy az ember születésétől fogva kapcsolatkereső lény és ez nem véletlenül van így.
Carl Rogers, amerikai pszichológus szerint minden emberben megvan az a képesség, hogy megoldja a saját problémáit, csak kell hozzá egy megfelelő környezet, amely hozzásegíti őt ahhoz, hogy felismerje saját erőforrásait és használni is tudja azokat. Ezt a környezetet nem tudod biztosítani akkor, ha egyedül vagy. A témát értintettem a Biztonságos kapcsolat című bejegyzésemben de írni fogok még róla a jövőben is.
Visszatérve arra a feszültségre, ami benned van. Amikor elmondod valakinek a fájdalmad, dilemmád, tévedésed, elsősorban nem megoldást keresel, hanem a benned lévő feszültséget szeretnéd csökkenteni. Nem azért kéred a másik segítségét, hogy helyetted megoldjon bármit. Ha ez lenne az igazi szándékod, akkor elismernéd, hogy te képtelen vagy megtalálni a megoldást és ez számodra még nagyobb fájdalommal járna. Például, amikor arról van szó, hogy valaki elakadásai feloldása érdekében képzett segítőhöz forduljon-e, gyakran az első gondolata az, hogy nem vagyok hülye, nem kell nekem szakember. Ugye? Ennek a mondatnak ugyanaz a gyökere. Az egy másik történet, hogy az igazi segítőnél pont azt tapasztalod meg, hogy értékes vagy. Egy igazi segítő mélyen meg van győződve arról, hogy képes vagy megtalálni a saját megoldásod és ezt te meg is érzed. Ő nem a megoldást mondja meg, hanem biztosítja számodra azt a biztonságos teret, amelyben önmagad lehetsz, visszajelez és inspirál.
Amikor őszinte énfeltárásodra a barátnő, barát azt mondja, hogy
ne aggódj, jó lesz ez, meglásd, el fog múlni,
majd, amikor már túl leszel ezen sokkal könnyebb lesz,
megesik, de te olyan jó, ügyes vagy, hogy tuti megoldod,
majd, amikor eljutsz oda, hogy...,
benned a feszültség nem csökken, hanem nő. Egyszerűen azért, mert nem érzed a kapcsolódást. Nem azt tapasztalod, hogy a másik figyel. Együttérzés, az érzéseid elismerése helyett elvárásokat hallasz. Butának érezheted magad amiatt, ami benned történik, ahogyan reagálsz. Azt a visszajelzést kapod, hogy valamit rosszul csinálsz, nem azt kellene érezned, amit érzel. Akár kritikaként is értelmezheted a hallottakat.
Csalódhatsz a belső megéléseidben, működésedben és ez nagyon rossz érzés. Annak érdekében, hogy ezt elkerüld, hamarosan témát váltasz, visszavágsz, elhallgatsz vagy bőszen egyetértesz annak ellenére, hogy belül valójában forrongsz. Az is lehet, hogy faképnél hagyod.
Amint ezeket észreveszed magadon, állj meg egy pillanatra. Kérj időt, végy néhány nagy levegőt (menj ki a mosdóba) és tudatosítsd magadban, hogy feszültebb vagy, mint voltál. Tedd a mellkasodra a tenyered és 10 lélegzetvétel erejéig figyeld meg, ahogyan a mellkasod belégzésre emelkedik, kilégzésre süllyed.
Ha van erőd hozzá, az erőszakmentes kommunikáció elvei mentén, mondd el a barátnődnek, barátodnak, hogy több türelemre, figyelemre és megértésre van szükséged. Azt szeretnéd, hogy meghallgasson és csak legyen melletted. Nagyon jól esik neked, hogy bíztatni próbál, ezt köszönöd neki és örülsz annak, hogy így lát, csak még időre van szükséged ahhoz, hogy megéld az érzéseidet. Ebben pedig úgy tud melletted lenni, ha türelmesen megengedi, hogy kimondd őket.
Biztonságos kapcsolatot működtetni, amelyben bátran kimondhatjuk az érzéseinket nem mindig egyszerű. Nem azért, mert buták lennénk, csak egyszerűen nem ezt tanultuk meg. A jó hír azonban az, hogy minden tanulható, ami egy biztonságos kapcsolathoz kell. Nézz szét a konzultációk között, találd meg hogyan tehetsz azért, hogy a kapcsolataid javuljanak és keress bátran. A legnagyobb szeretettel kísérlek ezen az úton.
Köszönöm, hogy itt vagy. Nem vagy egyedül!