Jó vagy, rossz vagy…nem hangzik el, de belül érzhető ez a kettősség. Az időszakos megerősítés a biztonságos kapcsolatok gyökereit kérdőjelezi meg.
„…Attól félek, hogy nekem nem lesz jó az, ami langyos. Valahogyan mindig is sokkal jobban vonzottak az olyan kapcsolatok, amelyekben van spiritusz és sok érzelem. A kiszámíthatóság túlságosan unalmas…” – mondja egy húszas éveiben járó lány, aki egy több éves kapcsolatot követően igyekszik rájönni, hogy milyen párkapcsolatot szeretne.
„…Igyekeztem jó kislány lenni, mert a jó kislányok kapnak dicséretet. Az is előfordult, hogy én úgy éreztem jó voltam és mégis szidást kaptam érte. Pontosan emlékszem néhány ilyen esetre, de még most sem tudom mit rontottam el. Ezért én mindig elmondom a lányomnak, hogy hol hibázott…” – meséli a hölgy, aki azt éli meg, hogy őszintén kommunikál a kamasz lányával, ő mégis elfordul tőle.
Azt látom, hogy hajlamosak vagyunk bizonyos viselkedési formákat rendben találni, holott azok hatásait érzelmileg nagyon is megszenvedjük. Gyakran nem is vagyunk tudatában mindannak, ami történik és már csak akkor figyelünk fel rá, amikor azt érezzük, hogy „elég, ez már nem mehet így tovább”.
Azt gondolom, hogy egy kapcsolatban, legyen szó akár pár- vagy szülő-gyermek kapcsolatról vannak helyzetek, amelyek még az előtt jelzik, hogy rossz irányba mennek a dolgok, mielőtt az érzelmi világunk kifárad.
Mindenkinek vannak jobb és rosszabb, könnyebb és nehezebb napjai. A feszültség megélése emberi és ez önmagában nem is okoz problémát. Meg lehet tanulni kezelni, kivezetni úgy, hogy közben senkit sem bántunk vele. A gond ott kezdődik, amikor ugyanaz az ember nagyon szépen és nagyon csúnyán is tud velünk bánni. Látszólag érzelmileg közel tud engedni magához minket majd képes nagyon eltolni. Nem egyszer, nem kétszer, hanem ismétlődő hullámokban. Egyszer azt tapasztalhatjuk, hogy figyelmes, tudja mire vágyunk, kedveskedik, majd egyszer csak, rendszerint előre kiszámíthatatlan pillanatban, olyat tesz vagy mond, amivel megbánt minket. Két fontos pontot emelnék ki ebben a folyamatban. A kedveskedés és elutasítás közötti nagy távolságot és a kiszámíthatatlanságot. Ha ilyet tapasztalunk, akkor nagy eséllyel időszakos megerősítésről beszélünk.
Mi a baj az időszakos megerősítéssel? Elsősorban az, hogy abban az emberben, aki ennek elszenvedője kognitív disszonancia alakul ki, azaz egyszerre jelenik meg benne két ellentétes gondolat.
Az agy azon kezd el gondolkodni (majd később rágódni), hogy az az ember, akit szeretünk hogyan tud egyszer szeretettel, máskor pedig szinte utálattal bánni velünk. Hogyan tud egyszer nagyon figyelmes lenni, máskor pedig kihasználni a gyengeségünket vagy teljesen figyelmen kívül hagyni minket.
Elsőre úgy tűnik, hogy ez inkább párkapcsolatokra jellemző jelenség, de sajnos szülő-gyermek kapcsolatokban sokkal gyakoribb.
Az elszenvedőben a helyzet belső feszültséget teremt, amit az agy mindenképpen kezelni szeretne. Akkor is, ha nincs annak tudatában. Így olyan automatizált érzelemszabályozó mechanizmusokat használ, amelyekről nem dönt tudatosan.
Például megmagyarázza, hogy a társ vagy a szülő gyakran indokoltan nagyon feszült, hiszen olyan a munkája. Az is lehet, hogy így tud kapcsolódni, nem tanították meg őt a szülei jól szeretni, nehéz volt a gyerekkora. Én az egyik legdurvábbnak azt tartom, amikor azzal magyarázza az agy, hogy „legalább nekem elmondja (engem tart méltónak arra, hogy megossza velem a terhét), mert akkor én tudok neki segíteni". Olyan is lehet, hogy az elszenvedő tapasztalja az egyszer hízelgő egyszer bántó viselkedést, de túl nehéz ezt a kettőt egyben látni, így csak az egyikre figyel. Például figyelmen kívül hagyja a számára fájdalmas viselkedést hiszen "szeret ő engem, csak...". Ilyenkor jöhet a spiritualitás, a minden belőlem indul ki félreértelmezése, tehát mindent megteszek, hogy én változzak stb. Rengeteg megoldást ismer és alkalmaz az agy annak érdekében, hogy a kognitív disszonanciából és az érzelmi ambivalenciából fakadó belső feszültséget kezelje.
Sajnos, amíg az agy el van foglalva a megmagyarázással, nem marad energiája a testre és az érzelmek valódi feldolgozására. Egyszerűen az történik, hogy nem tudatosodik, hogy a folyamat közben mennyi érzelmi seb keletkezik. Hányszor nem teljesülnek az elszenvedő szükségletei, hányszor adja fel önmagát, nyomja el a dühét. Van egy alapszabály: amikor megengedjük (amit gyakran észre sem veszünk), hogy valaki méltatlanul bánjon velünk, akkor elsősorban nem az bánt minket, aki úgy bánik velünk, hanem mi bántjuk saját magunkat. Ezt a test megjegyzi, a fájdalmak lenyomatait megőrzi.
Az időszakos megerősítés azért is lehet veszélyes, mert függőséget okoz és alapjaiban rombolja az ember biztonságérzetét. Itt újra hangsúlyozom a nagyon kedves és a nagyon bántó viselkedés közötti nagy távolságot és a kiszámíthatatlanságot. Ezek nem tartoznak a biztonságos kapcsolatok jellemzői közé.
Kedves Olvasóm!
Tudom, hogy értékes az időd és emiatt a dopaminos részt a következő bejegyzésben fogom bővebben taglalni, ahogyan azt is, hogy mit tehetsz, ha felismerted az időszakos megerősítést az életedben.
Most szeretném, ha magaddal vinnéd, hogy teljesen rendben van, ha valaki feszült és azt kezeli. Rendben van, ha valakinek nehéz volt a gyermekkora és felnőttként ezeket a fájdalmakat feldolgozza. Rendben van, ha valaki rálát a saját viselkedésére és nem csak hangoztatja a változást, hanem tesz is érte.
Az nincs rendben, ha a feszültséget másokon tölti ki. Az nincs rendben, ha valaki tud nagyon kedves, aranyos, figyelmes is lenni és ugyanakkor durván kritizálni, csendbe burkolódzni, ignorálni téged. Nincs rendben akkor sem, ha a partner csinálja és akkor sem, ha a szülő. Nincs rendben, ha valakinek megnyílsz, ismeri a gyengeségeidet és azokat később vagy közvetlen, vagy burkolt formában ellened fordítja. Nincs rendben, ha valaki megkérdőjelezi az érzéseidet vagy nem veszi őket figyelembe. Nincsen rendben, ha valakinek elmondod, hogy mi bánt és akár azonnal, akár később azt tapasztalod, hogy máskor is ugyanúgy megteszi azt, amivel téged megbánt.
Nem azt mondom, hogy mindenért más lenne a hibás. Továbbra is azt vallom, hogy egy kapcsolati dinamikát ketten működtetnek és habár rémesen fájdalmas, neked is be kell ismerned, hogy tudattalanul beleegyezel abba, hogy a másik úgy bánjon veled, ahogyan bánik. Azonban, ha ezt olvasod, akkor tudd, hogy én bízom benned. Bízom abban, hogy tudsz tenni magadért. Vannak eszközök, amelyeket elsajátítása révén tudod önmagad választani.
Ebben kívánok neked világosságot és ebben tudok én is melletted lenni. Nem vagy egyedül!
Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad. Az oldal alján megtalálod hogyan kaphatsz értesítést az újabb bejegyzések megjelenéséről.
Várlak szeretettel egyéni konzultációra, ahol megtapasztalhatod azt a biztonságos teret és kapcsolatot, amelyben önmagad lehetsz.
A téma folytatását ITT olvashatod.