A biztonságos kapcsolatok alapjában véve nem arról szólnak, hogy a két fél között nincs konfliktus. Valójában olyan kapcsolódásokat jelöl, amelyben bátran felvállalhatod önmagad.
Egyik előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy mikor érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban és hoztam néhány példát arra is, hogy mi akadályozhatja meg a valódi kapcsolódást másokkal. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék neked írni, hogy te hogyan tudsz hozzájárulni ahhoz, hogy egy kapcsolatban a másik biztonságban érezze magát. Ezeket a tippek leginkább szülő-gyermek, baráti és párkapcsolatban tudod sikeresen alkalmazni, hiszen ezekből a kapcsolattípusokból épül fel az a szociális támogató háló, amely téged is képes megtartani a nehéz helyzetekben.
Biztosan megtapasztaltad már, hogy nehéz érzésekről ritkán szoktunk beszélni.
Általában történeteket mesélünk, inkább beszélünk arról, hogy mi történt velünk, mintsem arról, hogy milyen érzések születtek bennünk az események hatására. Bárcsak azt írhatnám, hogy a biztonságos kapcsolatok építése jellemző az emberre, de sajnos nem így van. Ugyanakkor sokat tehetünk azért, hogy elérjük.
Konzultációk során én is tapasztalom, hogy a kliens először egy egyszerűbbnek tűnő történettel lép be kettőnk kapcsolatába és szüksége van néhány találkozásra ahhoz, hogy megérezze a biztonságot. Rejtett módokon teszteli a jelenlétem és ez így van jól. Ez a természetes, hiszen a biztonság keresése az emberi természet része. A mindennapi kapcsolatainkban is ezt tesszük. Több és sokrétű oka van ennek, ebben a bejegyzésben nem térek ki rájuk. Ha meg tudod engedni magadnak, arra kérlek, fogadjuk el alapigazságként, hogy az ember mindig a biztonságos kapcsolódásokat keresi és fókuszáljunk arra, hogy te mit tehetsz a biztonságos és támogató kapcsolatokért.
#1 - Tanulj meg értőn figyelni
Az értő figyelem fogalma Dr. Thomas Gordon klinikai szakpszichológus nevéhez fűződik. Elmélete szerint ez minden kapcsolat alapja. Három szintje van, amelyek jelentősen befolyásolják, hogy a másik hogyan éli meg a kapcsolatot.
szinten jellemzően halljuk a másikat, látszólag figyelünk, de magunkban elvagyunk a saját gondolatainkkal. Felszínesen reagálunk, válaszolunk, de valójában csak hallgatjuk a másikat és nem halljuk meg a mondanivalója mögött megbújó valódi üzenetet. Ettől a másik azt érezheti, hogy nem fontos, amit mond, nem tud kapcsolódni hozzánk.
szintről akkor beszélünk, amikor halljuk a másikat, tudatában vagyunk annak, hogy a hallottak érzelmeket keltenek bennünk és teret is adunk a bennünk születő reakcióknak. Tipikus jele ennek az, amikor belefolytjuk a másikba a szót, bagatellizálunk, ércelődünk, minősítünk, kritizálunk és kéretlen tanácsokat osztogatunk. A bennünk keletkező feszültséget nem tudjuk kezelni és apró, látszólag jelentéktelennek tűnő vagy segítő szándékú válaszokkal verbális és nem verbális (tesztbeszéd) csatornákon vezetjük ki. Ilyenkor a másik azt érezheti, hogy nem elég okos, ügyes, tapasztalt (felnőtt) ahhoz, hogy a megoldást önerőből megtalálja.
szintű figyelemmel akkor vagyunk jelen egy kapcsolatban, amikor úgy tudjuk a másikat hallgatni, hogy a mi gondolataink, történeteink, aggodalmaink nincsenek jelen. Teljes mértékben rá figyelünk és saját érzelmeink helyett az övéire fókuszálunk. Megpróbáljuk beleképzelni magunkat az ő helyzetébe és átérezni azt, amit ő megél az adott történetben. Így válunk képessé arra, hogy türelmesen végighallgassuk és jelenlétünkkel esetleg kérdésekkel inspiráljuk őt arra, hogy a megoldást önerőből megtalálja.
#2 - Légy hálás és köszönd meg
A biztonságos kapcsolatok egyik tartópillére a hála. Amikor hálásak tudunk lenni azért, hogy a másik megosztja velünk gondolatait, érzéseit, dilemmáit, amikor ezt nem alapnak és elvárásnak, hanem értéknek tekintjük, akkor új perspektívák nyílnak a kapcsolatban.
Próbáld ki te is, köszönd meg a másiknak, hogy megbízik benned, feltárja magát és őszintén mesél a belső világáról és figyeld meg, hogy mi történik. Ha a másik ezt nem szokta meg tőled, előfordulhat, hogy elutasítást kapsz, ez benne van a pakliban.
Ilyenkor tudd, hogy abban a pillanatban meglepted és nem tudott mit kezdeni az új reakcióddal. Arra tudlak bíztatni, hogy ne add fel, ha szükséges, finoman hívd fel a figyelmét a megváltozott hozzáállásodra. Ugyanakkor, el kell mondanom azt is, hogy nem minden ember áll készen az ilyen típusú megnyilvánulások fogadására. Ez is teljesen rendben van és tiszteletben kell tartanod. Fontos tudnod, hogy ilyenkor őt saját belső fájdalmai vezérlik és önmagad védelme érdekében érdemes elgondolkodnod azon, hogy milyen mélységű kapcsolatot szeretnél vele fenntartani.
#3 - Érvényesíts
Életünk során legtöbben azt tapasztaljuk meg, hogy érzésink, gondolataink, döntéseink nem jogosak. Gyermekkorunktól fogva temérdek közvetlen és közvetett kritikát kapunk. Ne sírj, semmiség, honnan szeded, mit képzeltél, hogy tehetted stb. Megtanuljuk, hogy megnyilvánulásaink egyben céltáblái is lehetnek a másiknak. Ennél fogva egészséges és természetes igényünk, hogy keressük az olyan visszajelzéseket, amelyek ellent mondanak ennek. A valóság azonban az, hogy a világot mindenki saját belső rendszere szerint értelmezi. Ahogyan Epiktétosz, görög filozófus mondja: "A világot nem úgy látjuk, ahogy az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk”.
Ha ebből indulunk ki, akkor könnyen beláthatjuk, hogy minden gondolat, érzés, megélés, ami a másikban születik jogos, hiszen oka és előzménye van, amelyekre gyakran ő maga sem lát rá. Ahhoz nem fér kétség, hogy hatunk egymásra, a másik reakciói, megnyilvánulásai hatnak ránk, ugyanakkor érdemes megengednünk magunknak, hogy különálló térként, ugyanakkor egymástól nem elválasztva kezeljük az ő belső világát és a miénket.
Elrugaszkodott gondolatmenetemet összefoglalva, a gyakorlat azt mutatja, hogy ha minősítés helyett megértést tükröző válaszokat adunk a másiknak, például teljesen rendben van, hogy ezt érzed, megértem, hogy csalódott vagy, egyben lehetőséget is adunk neki arra, hogy értékesnek érezze magát. Értékes félként jelen lenni a kapcsolatban a legtöbb ember számára roppant megnyugtató.
Ezek a tippek nem varázspálcák, dolgoznunk kell azon, hogy olyan partnerré, szülővé, baráttá váljunk, akivel szívesen kapcsolódnak mások, de ez az önmunka nagyon-nagyon megéri. Nem elsősorban a másik miatt, inkább saját boldogságunk, önbizalmunk és önbecsülésünk érdekében. Az elején, a gyakorlás fázisában megterhelő lehet, hiszen maga a döntés még nem elég. Szükség lehet a gyakorló terepre, a szeretetteljes és tiszta visszajelzésekre. Amennyiben meg tudod engedni magadnak, hogy ebben melletted legyek, nézz szét a konzultációk között és találd meg azt a témát, amely mentén kísérhetlek.